Szurkolói összegző 

A 2018/19-es idényt nagy várakozás előzte meg a csoporton belül, hiszen harmadszori nekifutásra bevezette a szövetség az egycsoportos megye kettőt, így sok olyan egyesülettel találkozhattunk, akikkel régóta vagy egyáltalán nem, ami egy kis felüdülést jelentett. Bár azzal is tisztában voltunk, hogy így nem sok helyre fogunk eljutni idegenbe, a hatalmas távolságok, a logisztika hiánya miatt. A hazai találkozókon általában 9-10 fő volt jelen és többnyire egységes volt a szurkolásunk. Az egyik komoly kivétel (ekkor karcsú volt hazai állomány), amikor a Tarnaméra tette tiszteletét a MÁV-sporttelepen. Elég korrekt létszámú brigád (10-15 fő) érkezett,  a vendégek 90 perces drukkolással tették le névjegyüket. Az eredmények viszont egyre pocsékabbul alakultak a pályán. Döbbenten fogadtuk, hogy sorra jöttek a hazai zakók. Ezt elég gyorsan meguntuk, és az október 20-i Markaz elleni kivégzés (0-7) után bojkottot hirdettünk, ami a szervezett biztatásra vonatkozott, de továbbra is megjelentünk a lelátón. Ennek következtében kimaradt a Petőfi elleni túra is, ahová egyébként mindig elutaztunk korábban és a szomszédvár közelsége miatt sem okozott volna gondot az utazás.  Az ősz végére aztán a csapat végre összekapta magát és begyűjtött pár győzelmet (az utolsó öt fordulóban: 3 győzelem és 2 iksz), ami reménykedésre adott okot. 

A téli szünetben a csoport 10 éves fennállását ünnepeltük zárt körben egy belvárosi pizzériában.

A Loki Side Poroszlón

A tavaszi szezon aztán rémálommá vált. Közel 6 hónapon keresztül nyeretlen maradt a Loki (november 17-én Solymosról hoztuk el utoljára a három pontot, és utána csak május 11-én Atkár ellen sikerült újra a diadal). Idegenbe csak Poroszlóra utaztunk (7 fővel, ökocentrumos látogatást beiktatva) a többi hely vagy megközelíthetetlen volt számunkra vagy nem sikerült elég embert toboroznunk. Az otthoni szurkolás ennek ellenére a megszokott színvonalon folyt (a tavaszi szezonban már nem vetődött fel a bojkott), talán csak a Szántó elleni volt kivétel, de ott elég lélektelen produkciót nyújtott a gárda. Ahogy ősszel, úgy tavasszal is a záró szakaszban pörgött fel a Lokomotív. Atkár után Petőfit is vertük, ahol koreóval rukkoltunk elő. A hajrá öt mérkőzéséből 3 találkozón győztek a vasutasok, emellett egy iksz és betli volt a mérleg. Így óriási mákkal bennmaradt az újhatvani alakulat, amihez a záró fordulóig izgulni kellett. A csapatra mindenképp ráfér a fiatalítás! 

A Petőfibánya elleni koreográfia

Barátaink

Az egymás elleni mérkőzésen túl, zagyvaszántói barátainkhoz ősszel 4-szer, míg tavasszal az összes hazai mérkőzésükre (7 találkozó!) sikerült elutaznunk, igaz az idény végére már a szántói oldal is kifulladt és mi is csak pár fővel tudtunk besegíteni. Laci is utazott hozzánk, amikor ideje engedte.   

Az év pozitívuma  

Az Ultras Poroszlóval felvettük a kapcsolatot. A maroknyi csoportból Tryllával és Csabival remek a viszony. Kár, hogy ilyen messze van a két település egymástól, így kétséges hogy tudnánk egymást aktívan segíteni. De mikor összefutunk, mindig baráti a diskurzus. 

Ultras Poroszló + Loki Side

U21

Egy idegenbeli találkozón sikerült részt vennünk, a Szántó – Loki rangadón segítettük szurkolásunkkal a vasutas ifjoncokat. A fiatalok remek eredményt értek el, negyedik helyen végeztek. A rendszeres edzés meghozta a gyümölcsét. 

Hiányérzet

A korábbi években rendszeres volt a pyro. Idén viszont a szövetségi büntetések anyagi terheit már nem tudtuk sem mi, sem a klub felvállalni. Így az idényben abszolút mellőztük a „tüzeskedést”, a fegyelmi bizottság sem rótt ki pénzbüntetést.