A Loki Side története

két szemszögből

 A 2008/09-es szezon első fordulójában a Lokomotív SE - Zagyvaszántó mérkőzésen, egy görögtűz begyújtása inspirálta öt szurkolónál az ötletet: mi lenne, ha Hatvanban ismét lenne egy szurkolói csoport? Az elgondolást tett követte, s a következő hazai meccsen már előre megszervezett szurkolásban lehetett részük a játékosoknak és a nézőknek egyaránt.

Első drapinkat /s tulajdonképpen teljes jelképünket/ a Gyöngyösi Energia elleni mérkőzésen mutattuk be, mely egy mozdonyon ülő, fekete-fehér zászlót lengető szurkolót ábrázol /ez a drapi volt a sablonja annak a kétrudasnak, melyet fél évvel később készítettem el az akkor még csak alakuló Carpathian Brigade csoportjának tagjaként, s melyet először a Magyarország - Málta vb-selejtező mérkőzésen lehetett látni, amelyről készült kép megjelent a Nemzeti Sportban, illetve Európa számos külföldi szaklapjában is/.

Innentől kezdve sorra készültek az újabb drapik, illetve zászlók, s szerencsére a tagok száma is nőtt. Először 5-6-an szurkoltunk, majd később már 11-12-en is összerándultunk /a nagyobb nézőközönséghez szokott szurkolóknak ugyan ez nevetségesen kevés, ám ott, ahol az ultra-mozgalmat legjobb esetben sem lehet érdekesnek nevezni, ahol jó, ha 50-100 ember kimegy egy meccsre, sokat jelent az ilyen maroknyi létszám/. Rendszeresek voltak az idegenbeli mérkőzések látogatása,  látványelemek bevetése szurkoláskor, tulajdonképen "elhoztuk az életet a megyébe", mivel több csapatnál is követték példánkat, több-kevesebb sikerrel.

Emlékezetes mérkőzés 2008 őszén a Hort elleni meccs, melyen volt ellentábor is /persze itt most a szurkolást kell érteni/, ahol talán a legjobb idegenbeli szurkolást tudtuk véghezvinni, mivel többen is csatlakoztak hozzánk. Jó meccs volt még a Rózsaszentmártonban lezajlott találkozó, ahol volt egy kis ütleg a helyiek egyik képviselőjével, az NB I-ben megszokottakhoz képest viszont nem minket, hanem a hazai "szurkolót" kísérték ki. Gyöngyöstarjánban pedig a rendőrség nem bírta elviselni, hogy az egyenlítő gólnál gyújtottunk be egy ködfáklyát-

Magyarul jól indultak a dolgok, joggal hihettük, hogy csoportunk népszerűvé válik a helyiek között, s egyre többen csatlakoznak hozzánk.

Tavaszra azonban érdektelenné vált a csoport léte, el-elmaradoztak a tagok. Eközben megalakult a Carpathian Brigade, a magyar labdarúgó válogatott szurkolócsoportja, melynek tagjaival azóta is jó kapcsoltaot ápolunk. Itt leginkább az utolsó fordulóban, a Gyöngyöspata ellen aktivizáltuk magunkat, mivel ez a mérkőzés döntött arról, hogy a 2. helyen végzünk e, vagy lecsúszunk a dobogó legalsó fokára. A mérkőzés egész ideje alatt folyamatosan bíztattuk a mieinket, még akkor sem hagytuk abba, amikor a Pata már kettővel vezetett. Az izgalmakat a végére hagyta csapatunk, miután az utolsó negyedórában sikerült két gólt berámolnia, egyenlítenie. Mondanom sem kell, hogy mindkét gólnál égtek a pirok és a hangulat a tetőfokára hágott. Még azok is, akik egész idény alatt szótlanul nézték a meccseket, szinte önkívületi állapotban bíztatták a csapatot, folyamatosan zúgott a "hajrá Loki". Sajnos minden igyekezetünk ellenére a csapat 2-2-őt játszott, így lemaradtunk az ezüstéremről.

Talán eddigi legnagyobb mérkőzésünk, melyen sikerült nagyot alkotni, a 2009-es városnapi FC Hatvan - Lokomotív SE Hatvan mérkőzése, melyen a CB jópár tagjával, illetve pár ferencvárosi ultrával és aszódi sráccal folyamatosan bíztattuk csapatunkat, s nem maradtak el az ehhez szükséges kellékek sem. A mérkőzésre a MÁV Sporttelepről indultunk 30-35-en, végig énekelve, s amikor bementünk a Népkert Sporttelep kapuján, zúgott a "hajrá Loki" /ez kifejezetten tetszett a játékosoknak/. A mérkőzés kezdetekor 7 fáklyát, illetve füstöt gyújtottunk be, majd a félidőben jöttek a strobik és a többi füst. A hangulat nagyszerű volt, élvezte mindenki a mérkőzést. A mérkőzés után az egyesület támogatói invitáltak minket az FC sörözőjébe, ahol tovább folytatódott az éneklés és a rigmusok.

A következő idényre azonban világossá vált, hogy létszámunk a várt ellenére sem nő, sőt, inkább apad. Elmaradtak a pirotechnikai cuccok bevetése, mivel ezek anyagi fedezetét leginkább csak két tag, illetve az egyesülett vezetői, támogatói és a lelátón megjelenő idősebb szurkolók támogatása révén jött össze.

Azonban töretlenül szurkoltunk továbbra is, bár az idegenbeli túrák elmaradtak, egy-két helyre utaztunk csak. Természetesen nem csak a pályán, azon kívül is igykeztünk segíteni a klub szorult helyzetén, s saját véleményünknek akartunk hangot adni a városi támogatást illetően Hatvan másik csapatánál, ám ezt a biztonságiak /vagy inkább az Fc vezetősége/ nem engedélyezte.

Az őszi idény legkiemelkedőbb szurkolása a Füzesabony elleni MK megyei selejtezőn történt, amikor ismét vendégül láttunk két CB tagot Pestről.

Az év zárásaként a Karácsony Kupán az első napon még eléggé visszafogott szurkolást produkáltunk, leginkább 30-án sikerült nagyot alkotni, 7-11 fővel minden egyes Loki-meccsen ment a szurkolás, aminek bronzérem lett a jutalma. Ám ennél is többet ér, hogy sikerült olyan hatvaniak előtt is bemutatkozni, akik még soha nem jártak Loki-meccsen, illetve a városi tévében sem láttak minket.

A jövő egyenlőre kétséges, bár lassan azt írhatom - mint mindig. Igykszünk felhívni az egysületre a figyelmet, megpróbálunk támogatókat szerezni, s kisegíteni az egyesületet.

Ugyan létszámunk nem sokban gyarapodott, lassan-lassan kezdik megismerni a Loki Side-ot mindenütt az országban. Az országos ultra-mozgalom már felfigyelt ugyan ránk, mivel nem egy fórumon, társalgóban megemlítik hatvan egyetlen szurkoló csoportját. De lassan megismerik a csoport célját, törekvését, munkáját Hatvan városában is, s bízunk benne, hogy a mai érdektelenség hamarosan alább hagy, és a  létszám növekedésével sikerül egy olyan szurkolói bázist kialakítani, melyre Hatvanban még nem volt példa. 

 Soma

* * * * * * * * * * *

2008 előtt is jártunk a baráti körrel Lokomotív-meccsekre, de nem rendszeresen. Ha jó idő volt, kinéztünk megnézni a haverokat. Volt vasutas ifisták, volt 4-es iskolások,  vagy hozzájuk csapódott barátok, szinte mindenki Újhatvanból. Kellemes időtöltés volt ez, sörözéssel egybekötve, persze szurkolásról szó sem volt még akkortájt. De azért olykor-olykor eljártunk máshová is, vki Pestre, vki Szántóra, vki Fc-re. Lényeg, hogy focit NÉZZÜNK. Volt egy másik kisebb társaság is, (akkori ifistákból állt) melyet abban az időben még nem ismertünk, akik már próbálkoztak szurkolással a Lokinál, de ők  nem minden meccsen hallatták a hangjukat, hanem csak alkalmanként. Ekkor eljött a 2008-as szezonkezdet, amikor is Soma felhívott, hogy menjünk ki a meccsre szurkolni, próbáljunk meg valamit. Meg is beszéltük, azonban egy kis félreértés történt, hiszen mindkét hatvani csapatnak ugyanabban az időpontban volt a hazai mérkőzése (ez megszokott dolog volt, hiszen mindig szombatonként volt a meccs). A fent említett társaság tagjai viszont a  Lokinál voltak, így végül Soma is hozzánk csatlakozott.  Amit szerintem nem bánt meg, hisz itt senki nem szólt rá, sem akkor sem később, hogy minek az a magyar zászló, vedd le, minek állsz, ülj le fiam, mit akarsz itt, stb., ami az FC-nél előfordult vele, elmondása szerint. Gondolom az is új volt neki, hogy a MÁV-pályán senki sem pocskondiázta a saját játékosait, akik szívből és nem zsoldért futottak ki a pályára. Szóval mindenki örült, hogy itt van velünk Soma és az ötleteit is pozitívan fogadtuk. A begyújtott jelzőfáklyáját pedig nem csak az egész lelátó, hanem a pályán lévő 22 játékos is nézte. Az eredmény (súlyos vereség) abszolút másodlagos volt. Tehát megkezdődött vmi, pedig ekkor még nem volt drapi, nem volt dob, nem voltak dalok, de idővel lett minden. A különböző társaságok szurkolni kívánó tagjai egy csoportban egyesültek (sajnos nem mindenki csatlakozott), de így is a hazai meccseken már 10 ember drukkolt, ugyanígy idegenben is, alig volt ahol nem volt jelen a Loki Side. Megemlíteném még Ruis Jánost (sajnos már elhunyt), aki ugyan nem tartozott a csoporthoz, de példakép lehetett előttünk a klub iránti szeretetet illetően. Egy dal a mai napig szól - az ő emlékére is -, amit még ő súgott nekünk.

2008/09

Az ősz szenzációs volt, ki voltak éhezve az emberek a lelátói hangulatra. Jöttek Aszódról is szurkolni, volt hogy 4-5-en is, így velük az összlétszám 15 főre duzzadt. A hazai meccsek sokszor augusztus 20-át idézték. Idegenbe is elmentünk (csak Györk és Pata maradt ki).

Tavasszal úgy reméltük folytatódik a lelátói fieszta, de csak 3-4 fordulón keresztül tartott ki a lendület. Pedig bővült a zászlók tárháza, és ugyanúgy jutott pyróra. De az emberek elmaradtak, ami főleg az otthontól távoli meccseken ütközött ki. Sajnos ezután idegenbe szinte csak ketten-hárman jártunk, de azért majdnem mindenhová elmentünk (Szántó az időpontváltozás, Solymos egy konfliktus miatt maradt ki) és mindenképp ki akartuk húzni a szezon végéig, ami sikerült is. És nem bántuk meg! Az utolsó fordulóbeli Pata és a szezonon kívüli Fc elleni meccsek lelátói hangulatáról már volt fentebb szó, mindkettő top kategória Heves megyei szinten.

2009/10 ősz

Második szezonjába lépett a csoport, de jobb ha inkább egy magot írok. A tavaszból kiindulva elhatároztuk, nem járunk egy darabig idegenbe, majd ha megint lesz létszám. Idegenbe egy ideig sehová, majd később Petőfire, Rózsába, Gyöngyöstarjánba és Boldogra mentünk le, de csak a boldogi létszám volt kiemelkedő (10 fő).  Kevesebben voltunk tavalyhoz képest már a hazai meccseken is. Kivétel a Heréd és Füzesabony elleni mérkőzések, mindkettő fenomenálisra sikerült. A pyró a teljes bajnokságban szünetelt, csak a kupában alkalmaztuk ismét.

A jövőben úgy érzem ez a mostani őszi teljesítmény tartható, otthon mindig lesz szurkolás, idegenben meg talán a rangadókon. Csinálunk még pár cuccot, lassan már több zászlónk és drapink lesz mint amennyien mi magunk vagyunk.

A Carpathian Brigade szurkoló csoporttal, barátainkkal igyekszünk segíteni egymást. Sokat köszönhetünk nekik! 

Kiemelném még, hogy mind a játékosokkal, mind a vezetőkkel kitűnő a kapcsolatunk,  sok helyen ellenséget látnak a szurkolókban, itt a Lokinál ez egy igazi CSALÁD! Ilyen szeretettel még nem találkoztam máshol.
Szabi

Tavasz

A Loki Side mindenhol képviseltette magát ezen a tavaszon, annak ellenére is, hogy rengeteg idegenbeli meccs volt, amiből ráadásul három hétköznapra esett. Egyedül Karácsondon nem volt folyamatos szurkolás, a többi helyen mindenütt szólt a csoport. A maradék pyrot beosztottuk (sokszor az ebből a szempontból kifejezetten rossz napsütéses és szeles idő akadályozta a felhasználást), amit a fiatalok több alkalommal kiegészítettek (köszönet!).  A létszám 5-20 fő között mozgott, de legtöbbször 6-8 ember szurkolt. Sajnos tavasszal kiszállt a legfontosabb láncszem, aki nélkül biztosan nem jött volna létre az LS, nem lenne honlap, nem lennének drapik és még sok minden más sem. Bízunk benne, hogy egyszer Soma visszatér, amint rendes kerékvágásba kerül az életritmusa, jelenleg négy műszak mellett ez nem könnyű. Több korábbi drukker viszont újra megjelent, akiket már régen láttunk és újra bekapcsolódtak a munkába. Legjobb és legrosszabb... Leggyengébb túra talán a patai volt, ahol közel húsz-huszonöt percig néma csend volt. Legjobb... nehéz választani, a vámosgyörki, a gyöngyösi, a szántói, a herédi, az ecsédi, az apci kirándulás mind jó volt. A kevés hazai meccs közül az utolsón voltunk a legtöbben és azon az elején voltunk a leghangosabbak. Nagyon jó volt a Kupa is, továbbra is ez jelenti az egyetlen kiugrási lehetőséget, mert ilyen anyagi lehetőségek mellett úgysem fog felmenni a Loki egy jó darabig, az hétszentség. Szervezett szurkolással nem találkoztunk az ellenfeleknél, az egyetlen üde kivétel a szántói tábor volt. Ott bizony végig tolták a drukkolást a rossonerók. Egy meccses táborok elvétve akadtak, akik csak ellenünk szurkoltak, akkor is max 10-20-30 percig. Csalódás a várva-várt petőfibányai tábor volt, amely korábban mindig szurkolt, de ezúttal csak a végén ünnepelte a három pontot. A tavalyi szezon hasonló időszakához képest sokkal jobb volt az idei, persze ez még mindig nem egy curva nord vagy curva sud és soha nem is lesz olyan, de sokatmondó, hogy tavasszal egyszer sem merült fel a megszűnés gondolata, a besegítő ifistáknak hála sosem voltak létszámgondjaink. Köszönet mindenkinek a segítségért, remélhetőleg jövőre is folytatjuk!

2010/11 ősz

Még az őszi szezon előtt ejtette meg a klub a jubileumi meccsét, ami maximálisan jól sikerült. Soma segítségével sikerült egy olyan csapatot lehívni, amely valódi szurkolótáborral is rendelkezett. A Ferencvárosi FC gárdáját tucatnyi aktív drukkere kísérte el. A hazai oldalon a Loki Side kb. 15 fővel képviseltette magát. Szóval mindkét oldalon szólt a tábor, kitűnő volt a hangulat, majd egy kis cimborálás utáni szünetet követően, közös szurkolással folytatták. Ez volt az a meccs, ami után lélekben feltöltődött az ember, ez volt az a meccs, ami jó pár érdektelen bajnoki találkozóra is erőt adott, ez volt az a meccs, amiről még évek múlva is beszélni fogunk.

No innentől már a bajnokság. Sajnos húzóembereink a szezon nagy részében nem álltak rendelkezésre, legtöbben munkahelyi elfoglaltság miatt. Hiába volt ott a többség, rendre kiesett 3-4 emberünk (köztük sokszor a leghangosabb: Gabca), akiket hangerőben nem tudtunk pótolni. Nem mondnám, hogy a létszám volt az elsődleges problémánk, hiszen az nb1-ben is kész csoda, ha összejön 2-3 ezer ember, amiből jó ha száz szurkol. Sokkal inkább a hozzáállással akadtak problémák, többen beleuntak az egészbe. Bizony sokszor megkaptuk, hogy "egyre halkabbak vagytok". És jogos is volt a kritika. Nem kevés olyan meccs  volt, ahol egész egyszerűen nem tudtuk végigénekelni a dalrepertoárunkat, kizárólag alaprigmusokat toltunk, mert csak arra tette oda magát a társaság. Kiírás, koreográfia nem volt ősszel, és a pirotechnika is csak a szezon vége felé kezdett előkerülni. Magyarázat rá, minek, ha még a változatos szurkolást is alig tudtuk megoldani, minek szórtunk volna el egy tonna pénzt. Mondjuk gyűjteni sincs értelme olyankor, ha a banda fele hiányzik, és csak az fizet, aki épp ott van. Ami pozítvum volt ősszel, hogy a  fiatalok egyre inkább bekapcsolódtak a drukkolásba, nélkülük párszor néma maradt  volna az igencsak motíválatlan Side. A meccsek során végigtekintve, a leggyengébb produkció talán a Rózsa elleni hazain esett, ahol közel egy félidőig nem szólt semmi, és csak 0-4 után, becsületből énekelgettünk. De említhetnénk jó pár rosszul sikerült idegenbeli találkozót is, pl. Apc vagy Ecséd, ahol csak az akusztika miatt hallatszódtunk, vagy éppen Csány. A bajnokság vége felé, hála Istennek újra összerázódtunk, húzóembereink is többé-kevésbé jelen voltak. Kitűnő volt a hangulat a Gyöngyös és a Petőfi elleni itthoni, valamint a Hort elleni idegenbeli derbin. Az Energia elleni találkozó kezdete előtt néhány magyar zászló is a fejek fölé emelkedett (okt.23.). Ezen a három meccsen már a különféle petkók is elég szépen előkerültek, P'bánya ellen egy rövid időre a játék is félbeszakadt, az igen nagyot szóló hanggömbök miatt.:)  Hort ellen pedig a föld alól is megpróbáltuk összeszedni az embereket, az "egy meccses tábor" ellen, amely egyébként ki tudja hol maradt. Összeségében talán pár idegenbelit ki lehetett volna hagyni, mindenesetre minden bajnoki találkozón aktívan jelen voltunk. Ellenfelekről. Csak a szántóiakat tudjuk igazából értékelni, akik ezúttal is eljöttek, hangos dobjuk segítségével szurkolgattak, nyilván tavasszal majd nagyobb létszámban lesznek jelen a saját stadionjukban. Ellenük mindenképp készülni kell, ők tényleg nem egy kamu tábor, becsüljük is egymást. 

A jövő? Egyértelműen a fiataloké, persze a szotyit messze kerüljék el!:)

Szezonon kívül voltunk még itt-ott, nevezzük tanulmányi kirándulásnak:), de mivel a csoport töredéke jött csak el, ezért azok az utak kimaradnak az összegzőből.

Az őszi taglétszámok, amiben az ifjoncok is benne vannak:

Heréd-Loki 6 fő

Loki-Zagyvaszántó 9 fő

Abasár-Loki 7 fő

Loki-Rózsa 1. félidőben 0 aktív, 2. félidőben 4 aktív fő

Csány-Loki 5 fő

Loki-Pata 4+(4-5) fő

Apc-Loki 3 fő

Loki-Gyöngyöstarján 10 fő

Ecséd-Loki 7 fő

Loki-Energia 15 fő

Szűcsi-Loki 8 fő

Hort-Loki 12 fő

Loki-Petőfibánya 15 fő

2010/11 tavasz

A csoport a várt fejlődés helyett, alaposan megfogyatkozott, és jellemzően az utolsó fordulóban mindössze két ember kísérte el a csapatot a negyedik helyért vívott találkozóra. De kezdjük sorjában! A holtidényben a magyar-finn futsal válogatott mérkőzésen segítettünk be brigádos barátainknak Gyöngyös Cityben (4 fő+1 Cs. Laci). A decemberi Karácsony Kupa után, újabb teremtornán támogattuk a Lokit, a "Hatos" Iskolában az újhatvani team behúzta az öregfiúk számára kiírt Farsang Kupát. A drukkerek eksztázisban ünnepelték, hogy végre sikerült nyerni valamit (10 fő). Elindult a Magyar Kupa, ám a sokadszorra kiírt karácsondi meccs senkit sem érdekelt (0 Fő). Bíztunk benne, hogy nélkülünk is továbblép a vasutas alakulat, és így is történt. A bajnokságban a címvédő Heréd ellen a szép számú (15 fő) B-közép elég hangos szurkolást okozott. Szántó ellen idegenben is jelen voltunk, ahol az eső miatt a tető alá húzódtunk be (5 fő). Az Abasár ellen itthoni felemás mérkőzésen már nem sikerült olyan jó produkciót nyújtani, ahol a hatalmas szél is nehezítette a dolgunkat (kb 10 fő). A nagy durranás következett a szezonban, a Kupában az ex-NB1-es spílerekkel felálló megyeszékhelyiek ellen vívtunk felejthetetlen csatát, a szezon egyik legjobb teljesítményét nyújtva, minden drapit kitéve, minden zászlót lengetve, magasan a legtöbb cuccot begyújtva (15 fő). Ezután Rózsa következett idegenben, ahol csak a társaság fele szurkolt (8/4 fő). Ez volt az utolsó meccs, ahol a fiatalok jelen voltak, nélkülük meg is csappant a létszámunk. A Loki-Csány alibiről idő előtt hazamentünk (7 fő). Több okból kifolyólag a következő idegenbeli találkozóra (Pata) már csak néhány fő jött el (3 fő). Az Apc elleni fiesztát szerény létszám szurkolta végig (6 fő). Az idegenbeli Tarján elleni mérkőzésen volt az utolsó elfogadhatónak mondható drukkolásunk, mint látogató (6 fő). A Loki-Ecséden ismét szerény létszám idegeskedett (6 fő). Energia-Loki (2+2+1 fő), két vendég segített be (Köszönet Öcsinek és Csabinak!), a második félidei füstölésünk one of the best kategória volt, másodpercekig nem kaptunk levegőt, fél-percig pedig nem láttunk semmit a pályából. Loki-Szűcsi, szokásos karcsú B-közép (6 fő). Vámosgyörk-Loki (3 fő), ketten vonattal érkeztek, és az első félidő derekára toppantak be. A Loki-Hortra, egy meccs erejéig, több emberünk visszatért, így végre tudtunk egy normálisat robbanni (10 fő). Petőfibánya-Loki, no comment (2 fő). Sajnos a rengeteg távozó miatt, kitartó új emberek hiányában, csoportunk megint kritikus állapotba került.

Ellentáborral nem találkoztunk a Lokomotív hazai mérkőzésein, nem jöttek el a hortiak, de még az Eger fanatikusai sem. Nem hogy "hat tucat szurkoló", de egyetlenegy vendégultra sem akadt a Máv-Sporttelepen egész tavasszal. Idegenben sem volt sokkal jobb a helyzet. Zagyvaszántón természetesen elég szépen odatették magukat a vörös-feketék, Gyöngyöstarjánban megmozdult vmi, míg Petőfibányán a szokásos pár rigmuson kívül semmi különös.

Barátaink mindegyikének besegítettünk a tavasz folyamán, legtöbbször az FFC-nek, amelynek tavaszi kupamenetelésénél minden alkalommal jelen volt egy vagy két emberünk. A zöld-fehérek bajnokcsapatként és kupagyőztesként zárták az idényt. A CB-t a már fent említett futsalon, míg a Szántót az Apc elleni derbin támogattuk, elég jó létszámmal (5 fő) és hangerővel. Míg mi Zagyvaszántóról,  Laci barátunktól kaptunk segítséget, aki az Eger elleni rangadónkra megaerős dobjával érkezett. Köszönet neki! Az nb3-ból semlegesként megtekintettük a GYAK-Eger derbit, ami mind a pályán, mind a lelátón érdekes volt.